Most pedig a p-adikus számokkal kezdek foglalkozni. Érdekes módon ezek az egyetemen soha nem játszottak szerepet. A polinom gyűrűk és azok testté való bővítése is „csak“ úgy voltak érdekesek, hogy vettük egy ilyen gyűrű maximális ideálját illetve az ezen ideál szerinti faktor gyűrűt, amelyik szükségképpen test hacsak a gyűrű zéróosztómentes. Polinomok hányadosait viszont – ha jól emlékszem – nem tekintettük, ahogy függvénygyűrűk faktorgyűrűit sem. Ezekhez pedig bizonyos értelemben a p-adikus számok közel állnak.
A múlt napokban és hetekben valami oknál fogva egyre gyakrabban ezekkel a – számomra új – számokkal találkoztam és egyre inkább felkeltették érdeklődésemet. Úgy határoztam, hogy jó lenne többet megtudni róluk. Sajnos már a p-adikus szám névvel is kisebb problémába ütköztem, mivel a Wikipedia azokat tárgyaló angol vagy német weboldala igaz, hogy egymásra mutat, de nem a megfelelő magyar oldalra. Az viszont létezik (és mutat az angol és német oldalra …) — itt a link — de ehhez már tudni kellett a pontos elnevezést !
A másik probléma a magyar elnevezéssel az, hogy úgy hangzik, mint „p-adik“ szám, ami még helytelen is lenne, de mégis félreértéseknek lehet az oka. Ezen túl aztán a „2-adikus“ vagy akár „5-adikus“ szót hogyan kell mondani? „kétadikus“nak és „ötadikus“nak? Itt tehát bonyolult nyelvészeti problémák merülhetnek fel, amelyek többek közt abból adódnak, hogy az angol nyelvben ellentétben a magyarral nincs hangharmónia s így nehéz ezt az elnevezést magyarra átvinni. Persze meghagyjuk azonban az „-adikus“ nevet, hiszen ez a nyílvánosan elfogadott.
Legyen most
prímszám és tekintsük a következő — egyelőre formális — összegeket.
![Rendered by QuickLaTeX.com \[\sum\limits_{n = n_0}^{\infty} a_n \cdot p^n \quad (n_0 \in \mathbb{Z} \ \text{\'es}\ 0 \leq a_n < p) \ .\]](http://mathematics.steffenzopf.de/wp-content/ql-cache/quicklatex.com-1b0dd95b6510a987819b1d710c73a4e8_l3.png)
Vagy
vagy pedig az összes együttható 0 és ilyenkor
-nek választható.
Ezeknek a számoknak a körében ugyanúgy értelmezhetjük az összeadást és a szorzást is, mint a
alapú számrendszerben írt természetes számok körében azzal a különbséggel, hogy az összegek most „bal felé a végtelenbe“ terjednek. Mivel azonban az indexeknek minden ilyen összegben van alsó határa, ezért ez nem jelent igazi kikötést.
A p-adikus számok halmazát pedig
-vel jelöljük. Azoknak a p-adikus számoknak a halmazát, amelyeknek nincs 0-tól különböző negatív kitevőjű együtthatója, pedig
-vel jelöljük. Ezeket p-adikus egészeknek nevezzük. Ki fog derülni, hogy
test, amelyiknek
részgyűrűje.
Vegyük észre, hogy a természetes számokat teljesen természetszerűen be lehet ágyazni a p-adikus számokba s ugyanúgy azoknak a racionális számoknak a halmazát is, amelyek
![]()
alakban írhatók. A beágyazás kompatibilis az összeadással és szorzással. A természetes számok pedig pontosan azoknak a p-adikus számoknak felelnek meg, amelyekben
és csak véges sok együttható különbözik 0-tól. A fenti alakú racionális számok p-adikus előállításában is csak véges sok együttható különbözik 0-tól és minden ilyen p-adikus szám ilyen alakú.
Lássuk be azt is, hogy minden p-adikus számnak van additív inverze. Definiáljuk a fentiekben leírt (formális) összeghez a következő számot:
![Rendered by QuickLaTeX.com \[a' \ := \ \sum\limits_{n = n_0}^{\infty} a_n' \cdot p^n\]](http://mathematics.steffenzopf.de/wp-content/ql-cache/quicklatex.com-5b569b6ef88d9c14a5799179b9fb0c03_l3.png)
ahol
![]()
(
esetén, azaz amikor az összes együttható nulla és ez a szám a
egész számnak felel meg, maga ez a szám a negatív inverz és
minden
-re.)
az összes
természetes számra,
-ra is. Továbbá
![]()
és
esetén
![]()
úgyszintén teljesül, amiből
, tehát
. Ily módon például
![]()
Továbbra, ha még azt is belátjuk, hogy multiplikatív inverze is van minden p-adikus számnak, bebizonyítottuk, hogy a p-adikus számok a fenti műveletekkel testet alkotnak.