Most pedig a p-adikus számokkal kezdek foglalkozni. Érdekes módon ezek az egyetemen soha nem játszottak szerepet. A polinom gyűrűk és azok testté való bővítése is „csak“ úgy voltak érdekesek, hogy vettük egy ilyen gyűrű maximális ideálját illetve az ezen ideál szerinti faktor gyűrűt, amelyik szükségképpen test hacsak a gyűrű zéróosztómentes. Polinomok hányadosait viszont – ha jól emlékszem – nem tekintettük, ahogy függvénygyűrűk faktorgyűrűit sem. Ezekhez pedig bizonyos értelemben a p-adikus számok közel állnak.
A múlt napokban és hetekben valami oknál fogva egyre gyakrabban ezekkel a – számomra új – számokkal találkoztam és egyre inkább felkeltették érdeklődésemet. Úgy határoztam, hogy jó lenne többet megtudni róluk. Sajnos már a p-adikus szám névvel is kisebb problémába ütköztem, mivel a Wikipedia azokat tárgyaló angol vagy német weboldala igaz, hogy egymásra mutat, de nem a megfelelő magyar oldalra. Az viszont létezik (és mutat az angol és német oldalra …) — itt a link — de ehhez már tudni kellett a pontos elnevezést !
A másik probléma a magyar elnevezéssel az, hogy úgy hangzik, mint „p-adik“ szám, ami még helytelen is lenne, de mégis félreértéseknek lehet az oka. Ezen túl aztán a „2-adikus“ vagy akár „5-adikus“ szót hogyan kell mondani? „kétadikus“nak és „ötadikus“nak? Itt tehát bonyolult nyelvészeti problémák merülhetnek fel, amelyek többek közt abból adódnak, hogy az angol nyelvben ellentétben a magyarral nincs hangharmónia s így nehéz ezt az elnevezést magyarra átvinni. Persze meghagyjuk azonban az „-adikus“ nevet, hiszen ez a nyílvánosan elfogadott.
Legyen most prímszám és tekintsük a következő — egyelőre formális — összegeket.
Vagy vagy pedig az összes együttható 0 és ilyenkor -nek választható.
Ezeknek a számoknak a körében ugyanúgy értelmezhetjük az összeadást és a szorzást is, mint a alapú számrendszerben írt természetes számok körében azzal a különbséggel, hogy az összegek most „bal felé a végtelenbe“ terjednek. Mivel azonban az indexeknek minden ilyen összegben van alsó határa, ezért ez nem jelent igazi kikötést.
A p-adikus számok halmazát pedig -vel jelöljük. Azoknak a p-adikus számoknak a halmazát, amelyeknek nincs 0-tól különböző negatív kitevőjű együtthatója, pedig -vel jelöljük. Ezeket p-adikus egészeknek nevezzük. Ki fog derülni, hogy test, amelyiknek részgyűrűje.
Vegyük észre, hogy a természetes számokat teljesen természetszerűen be lehet ágyazni a p-adikus számokba s ugyanúgy azoknak a racionális számoknak a halmazát is, amelyek
alakban írhatók. A beágyazás kompatibilis az összeadással és szorzással. A természetes számok pedig pontosan azoknak a p-adikus számoknak felelnek meg, amelyekben és csak véges sok együttható különbözik 0-tól. A fenti alakú racionális számok p-adikus előállításában is csak véges sok együttható különbözik 0-tól és minden ilyen p-adikus szám ilyen alakú.
Lássuk be azt is, hogy minden p-adikus számnak van additív inverze. Definiáljuk a fentiekben leírt (formális) összeghez a következő számot:
ahol
( esetén, azaz amikor az összes együttható nulla és ez a szám a egész számnak felel meg, maga ez a szám a negatív inverz és minden -re.)
az összes természetes számra, -ra is. Továbbá
és esetén
úgyszintén teljesül, amiből , tehát . Ily módon például
Továbbra, ha még azt is belátjuk, hogy multiplikatív inverze is van minden p-adikus számnak, bebizonyítottuk, hogy a p-adikus számok a fenti műveletekkel testet alkotnak.